Nem lett túl hosszú rész, de most előbb fog jönni a következő. #Promise
Miközben táncolunk, a tömegben néha kiszúrok egy-két ismerős arcot a suliból. Csupa olyan ember, akikre azt mondom, "Ja, igen, ismerem őket". Pedig valójában nem. Nem tudok róluk semmit, némelyiknek még a nevét sem. Visszatérek a jelenbe a filozofálásomból, mert Ricsi újabb poharat nyújt felém. Ezt is kérdés és gondolkodás nélkül húzom le, mint az előzőket, aztán táncolunk tovább, míg Richiehez oda jön egy lány, ő odasuttog nekem egy "mindjárt jövök"-et és kicsit odébb állnak táncolni. Megbántva, eldobva érzem magam, de tudom, hogy ez hülyeség. Megrázom a fejemet és kimegyek a konyhába valami piáért.
Zane-be botlom bele, szó szerint, amikor belépek a konyhába.
- Hello belló. - vet rám egy kaján vigyort.
- Isten hozott.. Mikor visz? - mosolygok rá pimaszul, aztán megpróbálom kikerülni, de elkapja a karomat és a falnak lök, majd hozzám simul.
- Ejnye-ejnye, hol a jó modor kislány? - kérdezi alkoholtól bűzlő szájjal.
- Elfogyott. - felelem dacosan.
- Akkor vegyél még. - kacsint rám.
- Ha mindketten azt tennénk, amit a másik kér akkor te megdöglenél, nekem meg lenne jó modorom.
- Jól felvágták a nyelvedet cica.
- Én cica, te kutya. Ugass arrébb.
- Megjött a sintér. - szólal meg valaki Zane háta mögött. Zane megfordul, én pedig kinézek a széles háta mögül. Egy srác áll ott, akit eddig még nem láttam.
- Te meg ki a franc vagy? - kezd el röhögni Zane.
- A sintér tesó, úgyhogy kezdj el futni. - néz komolyan Zane-re. Először azt hiszem, hogy Zane vissza fog szólni, esetleg verekedni fognak, de nem történik semmi ilyesmi. Zane nevetve legyint egyet, aztán rám néz.
- Még találkozunk. - amint elmegy kifújom az eddig bent tartott levegőt megkönnyebbülésemben.
- Köszönöm. - nézek az idegenre, ő pedig csak biccent egyet és elsétál. Meglepetten nézek utána, ahogyan eltűnik a tömegben. Aztán elindulok megkeresni Richiet, mert el ment a kedvem a bulizástól. Nem találom az alsó szinten sehol, viszont az emeletre nem akarok felmenni, így megkeresem a dzsekimet és haza felé veszem az irányt. Dühös vagyok Richie-re.. Dühös vagyok magamra is, amiért nem kérdeztem meg még a srác nevét sem.. Dühös vagyok Zane-re.. És elegem van.
Hirtelen megszédülök, de bele tudok kapaszkodni egy villanyoszlopba szerencsére, így nem esek el. Hányingerem lesz, és kiver a víz. Pár percen belül már jön is, aminek jönnie kell, még szerencse, hogy az utca kihalt. Úgy érzem, hogy jól vagyok, így egy kicsit arrébb vonszolom magam és leülök a járda szélére, a fejemet pedig az ölembe hajtom. Nem tudom mennyi ideje ülhetek itt, de egy idő múlva érzem, hogy valaki leül mellém. Rögtön felkapom a fejemet, ami hibának minősül, mert csak még jobban forog a világ.
- Már megint te? - próbálok mosolyogni, de úgy érzem, hogy nem jön össze.
- Jókor, jó helyen. - vonja meg a vállát. - Elvigyelek? - bök egy motor felé.
Ő motorral jött és én meg sem hallottam?! Húha, itt már komoly gondok vannak akkor. Megrázom a fejemet, mert félek a motoroktól és nyilván a srác is ivott.
- Nem ittam. - néz rám komolyan.
- Nem az a baj. - mondom. - Félek a motoroktól, vagyis.. - akadok meg, mert elfelejtem mit akarok mondani.
- Félsz rájuk ülni. Értem. - fejezi be a mondatomat, én pedig bólintok. - Akkor sétálunk.
- Sétálunk? Mi ketten? - húzom fel a szemöldökömet.
- Ha gondolod mehetsz egyedül is. - feleli.
- Neem, menjünk. - bólogatok, aztán megpróbálok felállni. Nem igazán megy, de ő segít nekem.. - Amúgy Natalie. - mondom neki.
- Sebastian. - na legalább most már a nevét tudom.
Neki dönt az oszlopba és addig leláncolja a motorját, majd visszajön hozzám megfogja a derekamat és elindulunk.
- Merre laksz? - kérdezi.
- Itt balra, aztán megint balra és végig egyenesen. - magyarázom.
- Oké. - hallom a hangján, hogy kételkedik.
Nem beszélünk az út hátra lévő részében, én félig azért, mert túl fáradt vagyok, félig meg, mert nem tudom mit kérdezzek. Amikor megérkezünk az ajtónkhoz meg állok vele szembe.
- Egyébként, hogy hogy egyedül jössz-mész egy ilyen buliból? Vagy miért nem maradtál ott?
- A barátommal mentem. - felelem, és aztán pár másodperc múlva leesik mit mondtam. - Mármint a legjobb barátommal. - helyesbítek.
- És ő hol van? - néz körbe, mintha Richiet keresné.
- Gondolom a buliba. - vonom meg a vállam.
- Szép kis legjobb barát. - feleli, én pedig újra elgondolkozom ezen, így néma csönd lesz. - Megyek, ha nem haragszol.
- Ja, nem, dehogyis. Szia.
- Szia. - köszön ő is.
- És köszönök mindent. - kiáltok utána.
Előhalászom a kulcsomat a táskámból, aztán bevonszolom magamat a szobámba és ruhástul-mindenestül beborulok az ágyba.



