Ezt a blogot azért hoztam létre, mert szeretnék egy kicsit drasztikusabb történetet is írni a többi csili-vili blog mellett. Egy kicsit belenézünk a valóvilágba.. és egy kicsit más világba csöppenünk. Abba a világba, ahol a rózsaszín köd nem vakít el mindenkit.. Ahol az emberek bántják egymást, és áttaposnak egymáson. Ahol a főszereplőt csak egy facebookos csoport és egy híres banda élteti..
Oda kerülünk, ahol nem az a fontos ki vagy.. Sőt, ahol senki nem tudja ki vagy valójában. Azt az oldaladat ismerik, amit megmutatsz.. és, amit megmutatsz vajon az az igazi éned? Ismer egyáltalán valaki?
Az érzés, amikor a barátod szakít veled..
Az anyádat nem érdekled..
Aki tetszik csak barátként néz rád..
A 'barátaid' hátba támadnak és kibeszélnek..
A földön vagy és beléd rúgnak..
A pont, amikor jobbnak látnád véget vetni az életednek.. de mégsem teszed.
A pont, amikor rosszról minden még rosszabbra fordul..
A pont, amikor nincs senkid..
A pont, amikor összeroppansz..
Elutazunk oda, ahol semmi és senki sem az, aminek látszik..
'Egy kis ízelítő..'
Ma újra megvágtam magam és minden csak egyre rosszabb..
Még szerencse, hogy tél van és nem kell rejtegetnem a hegeimet és az emberek szerint abnormálisan vékonyságomat..
Tesin mondjuk elég furcsán néznek rám, amikor félre vonulok..
'Csak szégyenlős vagyok..' - hazudom mindig.
Ilyenkor kétkedve néznek rám, és összesúgnak a hátam mögött, de nem érdekel..
Azt hiszik ismernek, de nem.. Nem ismer senki, csak a második családom..
Ők azok, akinek mindent elmondhatok..
Velem vannak akkor is, ha szomorú vagyok.. ha boldog vagyok..
Ha épp hülyeséget készülök tenni, akkor elárasztanak szeretettel és elterelik a gondolataimat..
És itt van még nekem ő.. Ő, aki tudom, hogy nem szeret engem viszont, én mégis minden egyes perccel és érintéssel egyre jobban szeretem..
Nem tudja.. Talán jobb is ez így.
Az emberek azt gondolnak rólam, amit akarnak.. Végül is mindegy. Nem számít már senki és semmi.
Talán mások nem így jellemeznének, mint ahogy én jellemzem magamat.. De ők nem látják a hájrétegeket, amik a testemet borítják.. Ők nem látnak semmit.
Tömören ennyi volnék én.. Egy 16 éves, szomorú, félmagányos lány, aki csak szeretne boldog lenni..
Légyszíves kommenteljetek, ha igényt tartotok a blogomra!
