Eléggé elgépezem az időt és már csak azt veszem észre, hogy 8 óra és nekem készülődnöm kell. Így hát elköszönök a csajoktól és keresek valami ruhát. Nem akarok nagyon kiöltözni, mert nem bálba megyek, hanem csak egy középsulis buliba. Az tény, hogy eléggé izgulok miatta, de az mellékes.
- Jól nézek ki ? - állok meg anyu előtt.
- Igen, de mégis hova igyekszel ? - kérdezi összevont szemöldökkel.
- Ó, basszus. - csapok a homlokomra. - Ma lesz egy kis buli Richie haverjánál. Reméltem, hogy elengedsz csak nem voltál itthon nekem meg teljesen kiment a fejemből. - hadarom összevissza.
- Menj csak. Érezd jól magad. - mondja, ami meglep, de szerencsére csöngetnek és mennem kell, mielőtt meggondolhatná magát. - Se cigi, se drog, se alkohol ! - kiáltja utánam, amikor már fél lábbal kint vagyok az ajtón.
- Húha. - áll előttem döbbenten Richie.
- Mi az ? - kérdezem elpirulva.
- Mióta vagy te ilyen gyönyörű és mért rejtegeted ? - kérdezi édesen.
- Buta. - rázom meg a fejemet kacagva.
- Lehet. - vonja meg a vállát, majd elindulunk.
10 perc jó kedvű séta után érünk oda, és a buli zaját már messziről hallani.
Belépünk és megrémülök, ugyanis tudatosul bennem, hogy senkit sem ismerek. Valószínűleg Richienek is feltűnik a szorongásom, ezért megfogja a kezemet és bátorítóan rám mosolyog. Alig két lépést teszünk megjelenik Kyle és a kezünkbe nyom két műanyag poharat és mosolyogva vár, hogy megigyuk. Összenézünk Richievel, aztán ő beleszagol és fintorog. Felhúzott szemöldökkel néz Kylera, aki oda ad még egy poharat. Richie megissza, aztán iszik a második pohárból. Én sem várok sokáig, lehúzom az italt, ami égeti a nyelőcsövemet és rögtön érzem a hatását.
- Ugye ettél ma? - nyújtja felém a poharat Richie.
Előbb iszok és közben gondolkozom, hogy elmondjam-e az igazat. Végül elemelem a poharat a számtól és bánatosan nézek rá. Dühösen mered aztán elráncigál a konyhába. Leültet egy székre és rám parancsol, mint egy óvodásra, hogy ne mozduljak.
- Hát egy ilyen szép lány miért ül itt egymagába ? - áll meg előttem Zane, az iskola "rosszfiúja".
- Richiet várom. - felelem kicsit távolságtartóan.
- Gyere inkább velem. - biccent az emelet felé.
- Én.. Izé..
- Zane ?! Húzz el. - jön vissza Richie.
- Majd később találkozunk szépség. - kacsint rám, majd elmegy.
Richie a kezembe nyom egy pizzát, én pedig kétségbe esetten meredek rá. Nagyot sóhajt, aztán megszólal.
- Csak egy kicsit, kérlek. - bólintok és neki állok enni, amikor Sabrina, Richie exe áll meg előttünk. Lenéz engem, amit én figyelmen kívül hagyok, mert tudom, hogy ez jobban idegesíti.
- Hey baby. - szólal meg azon a vinnyogó hangján. - Nem táncolunk ? - kezdi el simogatni Richie mellkasát, amitől bennem felmegy a pumpa, de nyugton maradok és a pizzámmal szenvedek tovább.
- Felejtsd el Rini. - rázza meg a fejét Richie és Sabrina kezét elválasztja a mellkasától. Sabrina szinte villámokat szór a szemével, majd felém néz.
- Miatta van, ugye? Ez a kis nyomorék miatt. - kiabálja, de senki sem figyel ránk, mert a túl hangos zene elnyomja visítását.
- Még egy szó és a csinos kis fejed a tested nélkül fog távozni az ablakon. - állok fel és magam sem értem mi ütött belém, mert nem vagyok egy kötekedős, de úgy tűnik a pia nálam ilyen hatást fejt ki.
- Ó, igen ? - kérdezi gúnyosan.
- Fejezzétek be. - áll közénk Richie. - Te meg - néz Sabrinára - menj a picsába.
Sabrina még pár másodpercig dühösen mered kettőnkre, aztán elviharzik, belőlünk pedig egyszerre tör ki a nevetés.
- Na jó, látom ettél. - szólal meg Richie, miután kiröhögtük magunkat. - Akkor táncoljunk. - kacsint.
- Öö. Nem tudok táncolni. - mondom neki.
- Mindenki tud. - kacag fel, aztán megfogja a kezemet és én nem ellenkezem többet.
A tömeg elnyel minket, a zene dübörög a fülembe, a vénáimat meg az adrenalin és az alkohol járja át.
Richievel szembe állok, de ő megfordít és magához húz, én pedig hagyom, hogy vezessen. Kezeimmel hátranyúlok és átkulcsolom a nyakát, ő pedig a derekamat fogja. Csípőjét ringatja és viszi vele az enyémet is, aztán hirtelen maga felé fordít és a hajamba túr. Ajkunk között alig van hely, és még a lélegzetem is elakad. Lehet, hogy ő is úgy érez, mint én? Aztán, mint kártyavár hullik szét minden .. és felébredek. A szobámba találom magam és Richie kelteget, aztán anyám aggódó arcát látom meg.
- Mi.. Mi történt ? - kérdezem, és a fejemet kótyagosnak érzem.
- Nem tudjuk. - rázza a fejét Richie. - Jöttem érted és mikor feljöttünk a földön feküdve találtunk. Gondolom elájultál.
- Ó, nem, már emlékszem. - hazudom. - Elestem az ágyba és valószínűleg bevertem a fejemet.
- Most, hogy mondod tényleg hallottam valami koppanást. - mondja anya. Feltápászkodom a földről.
- Bocsi Richie, mindjárt elkészülök, de persze csak, ha anya elenged. - nézek rá pislogva.
- Már megbeszéltük Richie-vel. - mondja, amin meglepődök.
- Akkor kimennétek, hogy elkészüljek ? - kérdezem, bólintanak, aztán kimennek.
Még mindig azon gondolkodom, hogy mi történhetett valójában, de több, mint valószínű, hogy tényleg elájultam, amikor készülődni kezdtem volna. Megrázom a fejemet, aztán igyekszem gyorsan elkészülni. Felkapom azokat a cuccokat, amiket álmomba is viseltem és hasonló sminket csinálok, aztán lemegyek a lépcsőn. Elköszönök anyutól, de nem kiált utánam és kimegyünk az ajtón.
- Amúgy jól nézel ki. - mondja Richie miközben a buli felé tartunk.
- Köszönöm, te is. - viszonozom a bókot.
A házhoz érünk és besétálunk az ajtón. Mindenhol emberek, csakúgy, mint az álmomba, de Kyle nem jelenik meg és nem hoz piát. Mi megyünk a konyhába és Richie kinyit egy üveg bacardi breezert és oda nyújtja nekem. Magának csinál boros colát, aztán beszélgetünk és nézelődünk, amíg megisszuk. Richie behúz a tömegbe és elkezdünk táncolni, de csak, mint két barát. Elég jól érezzük magunkat, főleg miután lecsúszik még pár ital. A bulinak, még nincs vége, szóval akár az álmom is beteljesülhet..
