01. #A kezdetek

Sziasztok!
Először is nagyon köszönöm a megjegyzéseket és a rendszeres olvasónak való feliratkozásokat, és ne haragudjatok, hogy még csak most hoztam az első fejezetet.
Továbbra is várom a megjegyzéseket és használjátoka 'tetszett' és 'nem tetszett' gombokat. :)
És lenne egy kérdésem.. Jelen időben írjam vagy múlt időben ?
xx

Újabb rémes reggelre ébredek ezen az Istenverte bolygón.. Egy újabb napra, amikor az emberek megbánthatnak, átléphetnek rajtam vagy megtaposhatnak, amikor a földön fekszem..
Feltápászkodok az ágyról, majd a tükör elé lépek, hogy megnézzem lett-e valami felesleg rajtam, mivel az elmúlt napokban ennem kellett, mert Richie - az egyetlen barátom és titkos szerelmem - rám erőltette.
A tükör elé lépve levetkőzök, de a látvánnyal nem vagyok meg elégedve.. Kisebb fajta idegrohamot kapok és gondolkodás nélkül előveszem az ollót..

Megvágom a derekamnál, mintha csak kivághatnék magamból egy darab húst.
Csak egy vágás volt és már a fájdalmát sem nagyon érzem, de mégis egy könnycsepp gördül le az arcomon..
Megígértem Richie-nek, hogy nem teszem többet, de majd elrejtem valahogy. Nem szeretem becsapni őt, de néha muszáj..
Ráteszem egy sebtapaszt a sebre és felöltözök. Nem igazán szokott érdekelni - mint úgy semmi más sem -, hogy mit is veszek föl. Most is csak kikaptam egy nadrágot, tiszta fehérneműt, hosszú ujjú pólót, és egy pulcsit, mivel tél van, ráadásul a hegeimet is el kell fednem a karomon.. Bemegyek a fürdőszobába és megmosom a fogamat. Megfésülködöm és felcopfozom szokás szerint a hajamat. Kisétálok a szobámból a nappaliba. A házban csend uralkodik, mert anya már korán elment. Egy cetlit hagyott az asztalon, ami egy barna zacskón pihen. Felveszem a cetlit és elolvasom.

Szia Natalie !
Ne haragudj ma is, hogy egyedül hagytalak, de korán jöttem dolgozni. A zacskóban találsz szendvicseket és szénsavmentes vizet. Tettem mellé forrócsokit, mert hűvös az idő.
Szeretlek, Vigyázz magadra.

A cetlit visszaejtem az asztalra és kibontom a zacskót. 2 szendvics lapul benne az egyik szalámis a másik pedig sonkás. Megrázom a fejemet a hasam kordulására és leteszem a szendvicseket.
Üres..erős..üres..erős..üres..erős..
Kántálom a szavakat magamnak, majd elfordulok az asztaltól, hogy ne lássam a szendvicseket és elveszek egy almát a pultról. Előveszek egy kést és felszeletelem. Két gerezdet tuszkolok le a torkomon a többit pedig becsomagolom. A szendvicsek mellé beteszem az almát, aztán vissza indulok a szobámba a táskámért és belepakolom a barna zacskót. Felveszem a kabátomat meg a sálamat és a vállamra kapom a hátitáskám. A súlya alatt kicsit megingok, de sikerül megőrizni az egyensúlyom. Éppen az ajtón lépnék ki, amikor a telefonom rezegni kezd. Megállok és előveszem, hogy megnézzem az SMS-t.

Két perc és nálad vagyok. xx
Richie

Egy halvány mosoly jelenik meg az ajkamon, aztán kilépek az ajtón. Bezárom azt és várom Richiet. Elmélyülten bambulok magam elé és azon gondolkozom, hogy elmondjam-e a ma reggeli kis dührohamomat Richienek. Ő éppen akkor áll meg előttem és én elmosolyodom. A világ egy pillanatra kitisztul és kivirul. Majd elmúlik a pillanat, de a bizsergés ott marad a gyomromban, amikor magához húz és megölel.
- Mehetünk ? - kérdezi. Bólintok és elindulunk.
Út közben nem sokat beszélgetünk, mert reggel ő még morcos hangulatában van én pedig amúgy sem vagyok beszédes típus.
- Reggeliztél ? - fordul felém és furcsán végig mér.
Az ajkaimba harapok, de aztán eszembe jut az alma és bólintok.
- Mit ? - teszi fel az újabb kérdést.
- Almát. - mondom.
- Mennyit ?
- Mi ez valami vallatás ? - próbálom elpoénkodni a dolgot, mire komolyan néz rám. Nagyot sóhajtok.
- Két gerezd. - bukik ki a számon.
- Kevés.. - rázza meg a fejét.
- Még sok is.. - suttogom.
- Fejezd be ! - parancsol rám.
Csöndben maradok, mert nem szeretném feldühíteni. Pár pillanat múlva megszólal.
- Ne haragudj.. De tudod, hogy fontos vagy nekem. Enned kell rendesen, különben visszakerülsz oda. - nyomja meg erősen az oda szót.
És, hogy pontosan hova? Hát a diliházba pszichiátriára. 1 hónapot voltam ott és próbáltak felhizlalni. Szerencsére nem sok hájréteget sikerült rám erőltetniük, így, amint kikerültem onnan le is jöttek rólam a plusz kilók. Richie aggódott értem, sőt még most is aggódik. Végig mellettem volt.
- Tudom. - bólintok.
Megérkezünk a sulihoz és bemegyünk, aztán fel a terembe. Leülünk a padra és végig üljük az órákat. Én szorgalmasan jegyzetelek, amíg Richie a haverjaival beszélget. Szünetekben velem van és beszélgetünk. Lekényszerít pár falatot a torkomon, amit szívem szerint azonnal ki is adnék magamból a mosdóban, de nem enged ki. Lassan eltelik a nap és végre kicsöngetnek az utolsó óráról.
- Ma lesz egy buli. - szól oda nekünk Kyle. - Gyertek, ha akartok. - biccent, rám kacsint és elmegy.
- Mit szólsz ? - fordul felém Richie és elindulunk hazafelé.
- Nem vagyok egy bulizós típus. - rázom a fejemet.
- Tudom, de itt az ideje, hogy az legyél. Ugyan már, élj egy kicsit. - mosolyog rám, én pedig azon kapom magam, hogy hevesen bólogatok. Csendben baktatunk tovább, amíg meg nem érkezük a házunkhoz. Elköszönünk és bemegyek az ajtón, de Richie még vissza kiált, hogy 9-re értem jön. Ledobom a táskámat és a kabátomat az előszobában. Anya még nincs itthon így kidobom a másfél szendvicset, ami megmaradt, aztán a szobámba megyek és gépezek. Zenét hallgatok és felnézek a kedvenc csoportomba. Olvasom miket írtak a többiek, amíg nem voltam. Próbálok mindenhez hozzá szólni, és kerülni a konfliktust. Imádom őket, ők az én igazi családom. Persze Richie is, de ő nem érti ezt az őrültségemet. Nem is fogja megérteni addig, amíg nem éli át.
Írok egy bejegyzést én is.
Sziasztok csajok :) Milyen napotok volt? Ha minden igaz bulizni megyek ma! #Izgatott.
Gyorsan érkezik pár válasz és elcsevegünk egy kicsit, eltérünk a témától és jókat röhögünk. Ők azok, akikkel jókat tudok nevetni.
Nos, igen.. Én egy Directioner lány vagyok.